Light Em up-up-up.

áááááá.

Újra itt.:D 

Nos elkezdtem írni a bulit. de túl sok lenne.. meg nem tudom. Igazából ez a szar. Elkezdtem írni a szallagavatót is, meg a bulit is... aztán így elnyalódott a kedvem az emlékekkel kapcsolatba és elment az egésztől a kedvem. mindiiig ez van. nem hiába tartom igaznak a "ne mesélj senkinek semmit. ha elmeséled mindenki hiányozni kezd.!" és mi' igaz. Szóval ja. Ez megmarad befejezetlennek... Pedig ezek nagyon szép esték voltak. Na mindegy is.
Összefoglalva mire mi odértünk a legendákból megtudva már régi agyon ujjazták remit, meg hallottam csúnya dolgokat... olyan pasival csókolozik akinek csaja van. wtf.? Teljesen elvesztette az értékeit. Valami olcsó, üres, még a szánalom elnevezésre sem méltó lotyó lett. Fúj.. ránézni is rossz volt. De tartottam a szavam inkább rá se néztünk. Sammivel kitudtuk fejezni közös utálatunk inkább, meg beszélgettünk, alter. <3
Zsoltival rendeztük a dolgokat. Tök jól éreztük magunkat. Kateel meg Halaccal is örülök hogy így megerősödött a kapcsolatunk. És örülök hogy Gáborral is megsikerült beszélnünk pár dolgot.. az este legjobb része volt mikor magához ölelt és felemelt.:') örökre a kincsem maradsz. Még ha erről nem is tudsz.
Aztán persze voltak bajok. Remi megakarta beszélni ezt az egészet, én meg a két felől érkező ideghullámot egy kussal kezeltem. Fúj.. Jobb is így. Aztán a PÁFRÁNY. (örülj Bubi.<3xd) nekem esett hogy mekkora geci vagyok. Ahaperszeoké. Egyébként remi nem volt geci 3 éven keresztül._. fucklogic and have a nice day. Amúgyis neki miköze van ehhez.? Mert az oké, korrekt hogy Olivér lejött és mondta hogy beszéljük meg. Végül még rá is tudtak venni csak aztán baszott rám Remi.xd De ezt leszarva ment tovább a buli. Köszönöm nektek. <3

Hét.

Hát a vasárnap mint mindig nagyjából összekaptam magam. Anyu behozott Veszprémbe a kocsiba ülve pedig ránk csörgött Mamu. És már megint kezdődött a "na és mit kérsz szülinapodra."
... ezt nem hiszem el hogy minden rohadt évben eljátszák. Eskü nem hiszem el. Pedig nagyjából 5 éve ezt visítom foggal körömmel hangosbemondóval és házi eperturmixal hogy NEM KELL SEMMI.
Kellemetlen emlékek... Nem kell. Úgyse azt kapom soha amit kérek, akkor meg inkább semmit. És mondani nem szeretem. Olyan megjátszott az egész szülinapozás. Na mindegy, azért egy mosolyt erőszakolva a képemre azt mondtam majd kitalálok valamit. Brb. Aztán még a szobatársak is... Nemáár. Rosszul vagyok az egésztől. Nem kell semmi, csak hogy egy ugyanolyan nap legyen mint a többi. Talán egy házibuliba benne vagyok. De semmi egyéb.

Ezután Csörszel visszagaloppoztunk Fehérvárral. Olyan jó vele beszélgetni.*-* elvagyunk. Addig se süketülünk meg a zenétől.
3 napra jöttünk vissza. Ami alapból tökjó. De így is fárasztó hét volt...
Hétfő. Annyira jól esett hogy semmi pótolni valóm nem volt. És tanácsomra Haikukat kaptunk, arra pedig rajzolnunk kellett. Lefotóztam. De annyira nem tetszik hogy megmutassam. Mármint jónak jó lett, csak lehetett volna még mit dolgozni rajta. És néha örülnék ha hallgathatnék órán zenét, megveszek attól mikor elkezdenek a Bogival veszekedni mert hogy Ő vega, mi meg nem, és akaratlanul felhúzom magam olyan eszetlenségeket összemagyaráz. Na mindegy. Ő így él. Én úgy...

Aztán ebédszünetre még a hó is leesett. Remek. Beültem betűrajzra. Semmi életerővel. Azthiszem még sírtam is. Fuhh de utálom mikor ilyen kedvem van. A két tesiről meg semmit. Istivel meg Zilikével (T-REX ZILIII .) ütöttem el az időt. Amíg a többiek távolugrást mértek. Persze hogy mi Istivel egymás után jövünk. A "K"-betűsök... Meg megvártuk Zolit. Azután úgy döntöttünk lerövidítjük az óránkat. Eljöttünk 15 perccel előbb, mekkora trollok vagyunk. Amúgy elég gagyit ugrottam. 3 lehetőség volt. Persze hogy nem melegítettem, mert én HERO vagyok és nekem tök fölösleges, ha jól emlékszem általánosból Éva néni azt mondta meg kell tudnunk ugrani a magasságunkat legalább. Ami igazából majdnemesetlegtalán sikerült is elméletileg. Csak az volt a bökkenő hogy a Powerkedésem miatt, amint leérkeztem megakartam tartani az állás pontom ami álltal mintha a térdem kiugrott volna, így az utolsó két ugrást elcsesztem. És még fájt is. Egyébként 164-et ugrottam. És most nevessetek.
Este megnéztük a FEL-t.*-* Ahhw... elolvadtam. <3

Kedd. 0.ra végre pontosan beértünk. És feltudtunk kelni 6:30-kor (Kata néni, tapsot kérek.! Puszika.:D) Szóval istenségek voltunk. Nem írtunk végül dogát. Meg úgy elmegy nap volt. Kivéve mikor jött a matek. Amire mindenki tudja hogy nagyon gyúrok. mivel mindig mikor az év ismétlésre gondolok Ever hangján hallom a szavakat... " nem akarsz te mégegyszer kilencedikes lenni. " hiába szép szám. meg vicces újnak lenni valahol. tényleg nem. Így kinyitom az doga füzetet. És azonnal a végére lapoztam. Végülis ... Csak 3 centis betükkel volt odaírva hogy "Majd ha vonalzóval dolgozol, kijavítom!!" 87/0 1-es... Azt vágod... Teljesen magam alá kerültem. Ennyire még nem voltam ki egy matek jegyen mert tisztában voltam mennyire tetű tantárgy és soha nem is próbálkoztam igazán. Ez volt a jó abban hogy a rajz és a matektanárom egy és ugyanaz volt. Csak Szarka más... A sírás szélére kerültem. Gyorsan el is fordultam inkább a többiektől. Szerencsére volt annyi eszem hogy lefotózzam az odavésett mondatokat. meg a saroktól-sarokig áthúzott függvényeim. Aztán még neki állt piszkálni hogy Mi semmit nem teszünk azért hogy jobbak legyünk. Na akkor voltam ott, hogy az a mondat megért volna egy KurvaIstenBasszaMeget párosítva egy felállok, felkapom a cuccom és hazamegyek-el. De túléltem egy szenvedéssel. Arról ne is beszéljek hogy Bencének tesi elött kellett behúznia tőlem a sálam. Azóta fáj a torkom. Mivel egy elég zavarba ejtő témáról kellett kioktatnom Istit. Úristen... Sok szerencsét neki is.
De a nap tanköri része egész jól telt. Kata nénivel húsvéti cumókat csináltunk. vicces volt.

Este meg még persze megkellett hogy találjon az ideg. Athinával is sikerült összekapnunk, de ezt nem is tudom miért írom le, hiszen megszokott. aztán ha nagyon magamba szállok este még benyögöm hogy "Szeretlek, és bocsánat hogy buzi voltam..." majd egymásra mosolygunk és nyáltengerben úszva szétölelgetjük egymást.
Persze ezelött még történtek dolgok... Hetek óta azon vagyok hogy eltünjek erről a szutyok oldalról. Igazából csak belegondolok hogy az életem ha hiszitek, ha nem, képekben/posztokban mindenesetre valamilyen formába... 70%-a ott található. És fájt volna a sok levelezést ott hagyni, a képeket, kommentelt posztokat, képek amik már csak ott vannak meg. És még most is hívogat a régi e-mailem és jelszavam. De...
De van amit még az én szemem se tűr meg. Ahogy egyre több dolgon megyek keresztül, kezdem átértékelni a dolgokat magamban. És igen, nagyon szarul állunk kapcsolat terén, mindent tönkreteszünk magunk körül emiatt a fos miatt. Elfelejtünk beszélgetni... Elfelejtik az emberek keresni egymást. Küzdeni a másikért. Naponta volt 3-4 üzenetem. De ez olyan.. Egysíkú. Ott kínálom a lehetőséget hogy bármikor elérhessenek, nem. Nem. Hadd lássam ki az akinek vagyok annyira fontos hogy ne csak facebookon keressen. Hanem felkeressen vagy hívjon.

A másik dolog... Amit nem bírok elviselni. Nos nem vagyok olyan idegi szinten még, szerencsére. Hogy kitálaljam ide a másik okot... De egy furcsa... féltékenység a semmire. Talán így tudnám megfogalmazni az érzést. Ami elindítja bennem a kattogást. Zselykéék tapasztalják.. Mikor egyik pillanatról a másikra landol a telefonom kezemből a szoba másik végén. Felállok. Pakolok.. ami csapkodásba torkollik. És hiába nem szólnak hozzám, magamat megijesztő módon egyszer csak teljes ingerből felszólalok "hagyjatok békén..!" és bármilyen meglepő magammal beszélek... A gondolataimmal. Harcolok magammal. Hogy ezeket a képzelgéseim elüldözzem. Sikertelenül. Borzalmas ezt a nyáladzást olvasni. Rosszul vagyok... Az emberektől.
És persze pont akkor kellett másfél nap késéssel rámírnia Gábornak. Amire a feleletem elég bunkó volt, pedig nem úgy akartam. És itt telt be valahol. Szégyenemben és idegemben végre töröltem magam. Jobb lesz így. Igazából van twitter. ask. meg egy másik facem. de az tényleg csak BakaTrossSmile-nak.. És senki ne sértődjön meg. de nem ... Ők voltak azok, akikkel bármennyit veszekedtünk, nem árultak el. Ők tényleg.. Nem tudom. De nem akarok hallani egyelőre senkiről nagyon. Aki nagyon szeretne velem beszélni, kikeresi a számom, ide már leírtam egyszer. Aztán csumi... Najó ez elég buzi volt, hm... "Aztán kezitcsókolom" na.. ez már jobban tetszik.

Szerdán pedig hazacsörögtem, meg fel az osztályfőnököt hogy hazamegyünk a hó miatt. Így is mire hazaértem facsarni lehetett a csukámból a nedveket. De 11-kor nem ért véget a napom. Leszállok buszról körbe nézek. Hát nem Sziszikém.. Mucsácsó.:D Ment füredre valami papírokat leadni. Vele tartottam. Aztán még egy órát szívtunk füreden. Szóval úgy fél kettő tájékán hazaértünk. Hiányzott már a feje.:) Itthon meg azthittem be se tudok menni. Nem volt kulcs, muttiék sehol. De szerencsére még az általános iskolai múltamból ott maradt a dugi kulcs a titkos helyen. Úgyhogy ez életmentő lustaságomnak köszönhető. <3 hah.
Szegény macskák meg megfáztak.. olyan hangot adnak ki mint a röfik.:c

Itthon pedig semmi. Azon gondolkozom mi az istent csinálok szünetbe. Hát igazából ez a hetem már bevan táblázva. Komolyan valami határidő naplót kéne vezetnem. Na akkor lássuk is.

Holnap... felkéne kelni 8-kor. Összekapnom magam. Valami életszerűt alkotni. És megérdeklődni hogy a Bandúr mikor rendel. De sztem ezt péntekre hanyagolom. Adjon valamit a torkomra meg ilyenek.

Aztán azon gondolkozom hogy bekéne adni Fehérvárat, a párnacsatát. Ja igen. Aki nem tudná és esetleg még elcsípi az infót holnap párnacsatát rendeznek fehérváron. Méghozzá Toma szervezésével.:3 Az én kis ölelgető lengető barátom.*-* Tehát holnap, fehérvár, 4 óra, plázaa. Aztán lehet hülyeséget mondok, reggel megérdeklődöm. Erre szeretnék menni. Legalább addig is csinálok valamit.. 

Péntek - Istit megyek fotózni. Ha rossz idő lesz lehet lemondom vele. :s vagy max átteszük. Addig is megjönnek a pulcsijai. Úgyhogy erre a napra ennyi. Meg Gábornak kéne vinnem Samut.. Hm. Meglátjuk.:\ Ha más nem szombaton viszem. 

Szombat - A fent említett meg lehet hogy Vizipipázás Halaccal meg asszem Kateel. Remélem összejön. Összekéne.><' Ha nem. Akkor nagyon max kedd. 

Vasárnap - Elvileg mamuhoz megyünk.. add istenem ne készüljön semmivel. És hogy megúszom a szódáspalackot. Bár én nagyjából mindent megúszok. Nagyon Hero vagyok. Senki se fürdetett meg tél idején se. És nagy valószínüséggel mivel azok, akikről eltudnám képzelni hogy belevágnának ruhástul egy tóba azok messze laknak tőlem. Ahh. Engem valahogy az ilyenek elkerülnek szerencsére. Amúgyis.. Vizundoritiszem kiterjed az ilyenekre. Azt megértem ha fürödni kell... De valahogy a víz sokkal nedvesebbnek tűnik ha ruhában van az ember. :D Úgy már annyira nem vicces.:))) 

Hétfő - Pff.. Semmi. Pihenek. Sziszinek ígértem egy hajszőkítést ha más nem lesz. Egyébként pihi nap.

Kedd - erre se akarok semmit tervezni. Amúgyis visszamenős nap. Tehát este már koliba kell lennem. Hurrá.:\ Deee a jövőhétvége jó kis nap összeállítás lesz.! Ha már most nem jött össze a Pest. Akkor jövőhéten.:))) BAKATROSSSMILE TALI.!! <33333 Úristen gyerekek. Hatalmasat csapatunk.<3 Con. És ahh. Lázban vagyok teljesen.:DDD Kell valami levegő változás.:) Valami társaság. megint a nyári nevetések.. minden. <3

Na. Ennyi. Jók legyetek. még írok.:D xoxo. 

Nightmare .

Éjfekete semmiség...

Nem tudom meddig feküdtem ott, de abban biztos voltam hogy nem álmodom. Mégis megszűnt körülöttem minden.; Idő, tér és határok. A testem könnyeddé vált, mintha zuhantam volna...

Extázis...

Addig a szent pillanatig megvoltam győződve arról hogy én ott fekszem az ágyamba, amíg be nem nyúltam a párnám alá hogy ellenőrizzem az időt. Nyúltam volna ... De az első észrevételem az volt, hogy nem tudok megmozdulni. A könnyedség amit éreztem, egyszerű illúziója volt annak hogy csapdába estem. Minden erőmmel azon voltam hogy a végtagjaim mozgásra bírjam. Sikertelenül.

A második észrevételem az volt, hogy nem vagyok ott, ahol lennem kéne. A megszokott, öklöm szélességű lécek, amik a fejem felett elhúzódó emeletes ágy felső részét tartották  kissé rendezetlenül hagyott fadarabok közt kibuggyanó rozoga matrac látványát csodálhatom. És ha a tekintetem kicsit lejjebb emelem, elém tárulnak szobánk fehérre meszelt pucér falai, azokon pedig sunyin végig kígyózó szintén fehér csövek  Csak az ággyal szembelévő falat töltöttük ki színesebbnél színesebb újság kivágásokkal, poszterekkel és szélesen mosolygó sztárok képeivel. Ezektől jobbra pedig az ablak, amin a hajnali fény szivárgott be olykor, ha nem húztuk el esténként a függönyt. Olyankor árnyat vetett a szövetre a terebélyes hárs fa, ami pont takarást adott nekünk, de ilyenkor tél derekán nem sok árnyékot adott. Undorító látvány volt...

De ezek... Most mind sehol sem voltak.

Végtelen sötétség tárult égszínkék szemeim elé. Végre megmozdultam. Azzal a lendülettel ültem fel és kétségbeesett fújtatásba kezdtem. Mint akit most öntöttek le egy vödör hideg vízzel. Szemügyre vettem a körülöttem elterülő űrt... Ijesztően magányos voltam. Lepillantottam, a pólóm helyett most egy combom feléig érő hófehér szoknya volt rajtam, melynek alját csipke díszítette. Jól ismertem melyik ruha ez. 2011 decembere... Oh igen.
Kellemes és kellemetlen emlékek kavarodtak fel bennem, ebből hamar ki is zökkentet a tudat hogy nem tudom hol vagyok. És hogy kerültem oda, ami azt se tudom hogy hol van. Fél perce, mielőtt felkeltem volna, még aludtam. A fejem kapkodtam, teljesen álomszerű volt. Sötétség uralkodott, mégis, mintha én lettem volna annak a sötétségnek a középpontja, csak magamat láttam. Semmi mást.

"Becca..."

Egyszerre a sötétséget kitöltötték a hangok, ismeretlen, mégis ismerős hangok szólongattak, súgták életem szívszorító darabjainak részleteit. Meséltek. Mindent meséltek. Az összes fájdalmamat egyetlen mondatba bele tudták foglalni, a mondatok pedig vízhangként távolodtak tőlem, majd mintha elvágták volna őket, a hang hullám beleütközött valamibe. Egy fal.
Mintha egy hatalmas szobát töltöttek meg volna az összes félelmemmel. Összehúztam magam, torkomból bátortalan sikoly fakadt. Álmodok. Ez nem történhet meg, ez mind nem történhet meg. Mintha az a szoba, mindent tudott volna. Mindent. Éreztem megint azt a folytatólag érzést, mintha a mellkasomba markoltak volna a szavak és megpróbálnák kihúzni a szívem helyéről. Elszakítani tőlem... Odakaptam, és éreztem ahogy gombóc kerekedik a torkomba, ahogy a hangok egyre hangosabbak lettek, úgy nőtt bennem a félelem , az összezavartság és a szomorúság. Befulladtam, de az üvöltést nem mertem abba hagyni.

"segítség, segítség..."

De nem hallott senki, arcomon éreztem ahogy a sós könnyek mint az esőcseppek futnak végig arcomon az államig, onnan pedig amint lecsöppentek elnyelte őket a sötétség. Még egyszer utoljára erőt vettem magamon, befogtam a fülem és ahogy a torkom bírta kiáltottam. De azok nem hagytak alább, és csak erősebb lett a suttogást, mindent kristálytisztán hallottam. Megadtam magam. Fejemet térdeim elé támasztva összehúzódtam és talán már nem is emlékszem, mikor sírtam annyira mint akkor. Hüppögésemre viszont távolodtak a zajok, kizártam mindent, emlékszem, azt tanították, ha valami rossz ér próbáljak meg jó dolgokra koncentrálni. Kutatni kezdtem az emlékeim közt...

2012 szilvesztere, hatalmas Baka parti, videózás, ivás, barátok, család, Pest, virrasztás.

Mikor kifogytam az emlékekből, arra lettem figyelmes, hogy nem hallok semmit. Mindent kizártam, annyira, hogy azt se vettem észre hogy mikor lett ekkora csend. Felemeltem fejemet, és szőke tincseimet eltűrve megpróbáltam újra szétnézni. De ugyanaz a visszataszító sötétség uralkodott. Egy szó szökött ki a számon, mégis csak elhalóan...

"Miért...?"

És te mit tennél... ha mindeneste ezzel álmodnál...?

10 000 meg a többi.

10 000 látogató. Ezt is elértük. Köszönjük HSzT... Megvan az éves szponzor.

Élek. Virulok.

Igen, szakítottunk Gáborral. Vagyis Ő. Valahogy mindig ez van. Én vagyok a kitartó fél. Kicsit unalmas a szerepem, lecserélném a szerencsés kishercegnő maszkra az összetört banya jelmezem.
DE csak pozitívan. Ami mostanában nem megy de azért jó jel ha már letudom írni.; Hogy nem fajultak el úgy a dolgok mint a Timárral. És egész jóba maradtunk. Hátja.:) De azért menni fog a szenvedés még egy darabig. Meg a polóját is visszakéne adni... Szegény medvém tök pucér lesz. Majd benyúlok egy polót Csátitól vagy valakitől. Vagy mittudomén...

Bekéne kúrni. Ja eléggé. Úgyhogy már csábítgatnak az Almádisok mindenféle kecsegtető ajánlattal. történetesen a szombati rockkal.

- Nógával kéne innod.:D

- Hülye vagy az lekap ha én kiütöm magam.xd

- Jó akkor vigyázok rád.:D

- azt hogy ha teis részeg leszel HE.?! 

- Megoldom.:D 

Elmennék, csak mire odajutnék hogy elmennék mindig elfogy a lelkierőm. De szerintem Sziszi megfog és kibasz a szobámból mint macskát szarni, segítőtársa pedig Csáti, meg talán Roxi. De most egy darabig nem kell senki, főleg nem FIÚ.:DD Valahogy nem... Összehasonlítottam az összes lánnyal és fiúval való kapcsolatom és így... nem. Nem. Nem kösz. Majd... Nem. Bármit csak ezt nem. Inkább lányok... Aztán kitudja.:DD Jövőhéten jön Ritsum ide. ^^ Hétvégén most meg elv apu, ha nem akkor benne vagyok egy Szutyokalmádi buliba.

Vicces volt a ma. Kiültünk ma rajzon egy 45 percre rajzolni FÁT. Viki csodálatos ötlete. xd De élvezetes volt. Csak lefagyott mindenünk.:DD De addig is megmenekültünk 45 percre Tarczytól. Meg ilyenek. Este meg megint állt a bál, megint mindenki mindent magára vesz. De mindent megtudunk beszélni az a fő. Csak költözik a facem meg a Twitterem újra beindítom. Buli lesz.:DD Ask marad. Aztán a többi adja magát.

Addig is puszi mindenkinek. ja igen, jó a gépem, szóval most hét közben is lesz "önsajnáltatás." :(( Derossz. Túlélem ezt is.:DDD

Lányosfiús fiúslány.;)

h e a r t _ a t t a c k .

00.26.

Álmos, fáradt, bizonytalan és fáradt.

Megint másokba kapaszkodom.?

Nem.

Csak megint másoktól függök.

Pangok.

Nem élek. Nem alszom. Nem eszem. Nem vagyok önmagam.

Ki vagyok én?

Ki akarok lenni?

Hova lett az egyéniség?

Hova lettél Becca.?

Szeretem.

Nem kérdés. Szeretem.

Mégis bizonytalan.

Te szeretsz?

Most kiáltson aki nem. 

Mert jobb fájdalomban élni mint reményekbe csimpaszkodva foggal körömmel.

Hiszen ezt is majd valahogy túlélem.

Érezni akarom.

És nem csak magamhoz ölelni az emlékedtől édes pólód.

Pangok.

Igen, Én.

Sehol semmi. Csak a kötelezők és kérések.

De hol a kreativitásom.

Valami kéne. 

Egy múzsa.?

Meg egy üveg Whiskey.

Majd lesz valami.

Ha más nem gyógyszerek, pengék és egy liter vér.

Befordulok?

Nem.

Nem Én.

Talán csak egy másik tükörképem.

Megint elvesztem önmagam.

Visszazuhanok.

De kimászok.

Ezt megígérem.

Kimászom a gödörből.

Emlékek.

Feltörnek.

Fojtogatnak. 

A régi akarok lenni.

Pozitívum.

Jó vagyok matekból.

harmadik hármast kapom.

Kaptam.

Ja.

Jó vagyok.

Kezdenek leülepedni a pletykák.

Hang Szín Tér.

Színes Hangok Terjednek a Térben.

Awesome.

Gecik.

Fúj.

Csak két hónap.

Nyarat. Pestet. Eltűnést. Barátokat. Boldogságot.