I knew you were trouble...

egy rémálomban kellett felébrednem újra, megfakult hideg világ kísért, magával vitte minden csillagom a napot és a holdat, bár sose ébrednék fel újra..

Bár sose...

Első nap nélküle...

Most írhatnék hosszú, borzalmas hányásra késztető letargikus regényeket... de az nem az én műfajom.

Inkább... nézzük mi maradt meg nekem.

A tegnap - Igaz, a múlton nem tudok már változtatni, ezért most előre kell néznem, és meg kell értetnem magammal hogy ez nem én vagyok. Ordítottam, szitkozódtam, mindenem amim volt pár elszálló szóban kiadtam... majdnem. Nagyjából. Úgyhogy ez elmúlt, ezzel már nem tudok mit kezdeni, de nem az egész múlt el.. Hiszen egyszer mi összetartoztunk, és ha Remi és az Én kapcsolatomból tanultam valamit, az annyi, hogy ha egyszer két ember megismerik egymást, egy egyszerű Sziával is kezdődhet minden, és fejeződhet be, egy Csá kurvaanyáddal. Hiába... Annak a két embernek köze lesz egymáshoz életük végéig, és ezen nem változtat egy facebook letiltás, felfogják ismerni egymást, tudni fogják kik voltak ők, és hiába tagadják tudni fognak egymásról, az emlékek nem fognak elmúlni és követni fogják őket életük végeztéig és azon túl. 

És hiába vágok most el minden kötelet és hagyom a felleg váram a mélybe zuhanni, hiába lobbantom a világunkat lángra, ismerni fogom az utcáit és újra fogja magát építeni, felégethetem az összes hidat de attól még a túl parton tudom hogy ott lesz. Szóval hiába próbálkozok, nem fog menni, hagyom, minden történik a maga módján... Én megmondtam neki, hogy várom, és vissza akarom kapni. De ha egy roncs vagyok, nem fogok neki kelleni, úgyhogy most amibe tudok, megkapaszkodom és felállok.. Erre a legjobb, mindig egy tanács tőlem magamnak... Adj 100 indokot miért éljek, és élni fogok... 

Az őrület miket nem tud szülni.. Úgyhogy most adok magamnak 100 indokot amiért érdemes élni. És ezt nektek is tanácsolom.. akármilyen elkeseredett is valaki, akármennyire maga alatt van találni tud 100 indokot.. énis találtam.. az első az volt, hogy lejjebb már nem eshetek.:)

A ma - fáj.. és ez napról napra nehezebb lesz. Nem, nem elírtam, nehezebb lesz minden reggel felkelni, nem lesz célom, és nincs is jelenleg, csak úgy vagyok a világban. Nem tudok semmi előre láthatót mondani, attól függ változtatott e a "regényem" a felfogásán, de nem hiszem, sőt tudom.. makacs. és nem fogok neki hiányozni.. megpróbálom nem keresni. De valamiért tudom hogy ha el is megyünk egymás mellett.. legalább utána fogok fordulni, hogy tudjam érdeklem e annyira hogy Ő is visszanézzen, lelki szemeimmel mindennap.. 

És nem kérek a sok üzenetből, tanácsból, tudom, szeretnétek segíteni, de ezen nem lehet. Aki ismer az nagyon jól tudja.. sose tanulok, és nem hallgatok másra. Csak előre... És csak magamra, de elkell követnem ahhoz a hibát hogy tudjam, hogy kell csinálni hogy ne hibázzak. Nem egyszer sírtam el magam ma is.. Csak egy zene szám kellett.. És betörtek az emlék képek.

A holnap - Fájdalmas lesz, és kallódni fogok, nagyon sokáig nem fogok tudni magammal kezdeni. Bármennyire meglepő is, hogy képzős vagyok, nem rajzolok napi 2 órát se... Képtelen vagyok, főleg ilyen ideg állapotban. Maximum írok... írok.. és írok. Most itt áll a Wordpad arra várva hogy megtöltsem. Nem tudom mit fogok kezdeni.. ahogy magamat ismerem, csak előre.; Megújulok. Holnap veszek festéket, és valószínűleg a frufrum új színt kap, tetovátor unoka nővérem is sok szeretettel vár. Valahogy lesz.. De az biztos hogy ez belefog telni egy időbe, és ha tehetem át is iratkozom máshova jövőre, megpróbálom.. ha addig ki nem végzem magam.. csak belegondolok az elkövetkező hétre és belegörcsöm a gyomrom abba, amit magam elött látok...; a semmibe.

Sok szerencsét tőlem magamnak... Az egyetlen akire most számíthatok.

Ja és tessék.. egy videó tőlem neki... Suck my dick and have a nice day.~ katt ide.