Október.

Itthon vagyok.^^

Mi meglepő. Hisz vasárnap van. Ilyenkor minden kolis otthon van.

De tévedés van. Én már csütörtök óta itthon vagyok. De ne haladjunk előre.

Az élet szép.
Hétfőn megismertünk Tarczy.t.. Hétfő szakmai nap. Tehát 6 órán keresztül egy fucking kockahálót rajzoltunk. De ahh. Legalább rajz volt. Bár jobban örültem volna ha úgy, mint a többi szaktanár óráján, lehetett volna beszélgetni, zenét hallgatni, enni és inni. ehh. -.- és radírozni. mert bizony az ő óráján nem lehet radírozni.
Aztán még hétfő este, úgydöntöttem kicsit elengedem magam. Végülis, mindenki 'aki számít' lent van kimenő idején a dohányzóban. Én pedig úgy döntöttem szocializálódok. Így Zselykéhez csapódva lementem. És hát... Megbántam.?

- és... igazából már régóta tetszel. Csak nem mertem megkérdezni hogy járnál e velem. 

Meg. Elhamarkodott döntést hoztam. Igaz hogy ezaz egész csak egy próba idő volt. De utálok belemenni olyan dolgokba amik tudom hogy végesek. Csak tudjátok a pillanat heve..:') De ha valamit elkezdtem azt megpróbálom végig csinálni. És egyszerűen nincs szívem megbántani az embereket... vagyis. hogy ez a mondat igazzá váljon, kiegészítem: nincs szívem megbántani azOKAT AZ embereket akik nem ártottak nekem. És pont ilyen volt ő is. Csakhogy nekem alakulóban volt mindeközben pesten is egy kapcsolatom.
Másnap, kijózanodva a boldogságból, átgondoltam. És Evert régebb óta ismerem.
És képtelen vagyok egy hetes, tök idegen kapcsolat mellett feloldódni. Tiszta... Twilight kapcsolat. És sajnos ezt ő is észrevette, úgyhogy egy hét alatt végülis vége lett a próba időnek.:\ sajnálom.

A külső megfog, a belső megtart. 

Úgyhogy ezaz egy hét a gödör alján telt. Főleg hogy bekellett Evernek vallanom mekkora egy ostoba gyökér vagyok. És megértettem a reakcióját.. ami persze kissé kiborított, mivel úgy voltam az egészel hogy én mindent letagadok és elhallgatok.. de nem ígylett... Viszont rendkívül pozitív ember vagyok, szóval kihúztam sírás és kiborulás nélkül szerdáig.. És szavamat adom hogy az is anyám hibája, ha nem hozza fel a témát...

Én csak.. nem tudom... nem akarom megbántani, és őt pedig nem akarom elveszíteni.. elegem van... elakarom ásni magam és megdögölni... 6 láb mélyre hogy senki se találjon meg...

Hitesd el az emberekkel azt hogy jól vagy, miközben megszakadsz a sírógörcsödben...

a kurva életbe..

És azon a ponton fogyott el minden pozitív energiám. De felkell állni és járni tovább az utad vagy valami ilyesmi. Általában könnyen lekezelem a nyűgjeimet. De azon az estén ezt az egészet nem tudtam lerendezni egy Én sokkal inkább hamburgerebb vagyok mint a többi víziló. mondattal. Hát ami még rákövetkezett.

Hozattunk mekis kaját. Én persze lusta voltam cipőt húzni, szóval egy textil talpú papucsban leslattyogtam az előtérig és felhoztuk a kaját. Vagyis akartuk...

A lépcsőn fölfelé megcsúsztam, kezemben a két kis colával, mivel megpróbáltam nem kitörni az állam esés közben a bal oldalam bánta az esést. Ami az igazat megvallva fogalmam sincs hogy sikerült, mivel jobb oldalra dőltem. Én márcsak arra emlékszem nézem a colát ahogy lefolyik a lépcsőn, szögi pedig nem hagyja hogy én töröljem fel. 

A fájdalom elviselhetetlen volt a lábamban -elég alacsony a fájdalom faktorom. vagy csak egyhetes női bajaim miatt de...- elsírtam magam. Mármint ne gondolj nagy jajveszékelős meghalásra. Próbáltam leplezni, szóval csak ilyen tök natúron folytak a könnyeim. Kata néni persze meghallotta a nyögdécseléseimet. ami persze volt, mivel fájt mint a lórúgás. Így hát behívott az ügyeletes szobába. Gatya le. A látványtól pedig csak jobban sírni kezdtem. A lábam a térdem felett kétszeresére dagadt és alig vagy csak fájdalmasan bírtam ráállni. 3 ponton ütöttem meg, medence csont. talán a bordámat és ugye a combom, de az volt a legvészesebb. a többi csak akkor fájt ha hozzáértek. Ez volt 8 óra tájékán. Kaptam rá ecetes kötést.

Aranyosak voltak a többiek. Barbi pl sokszor meglátogatott. Meg persze koleszos élet, estére már mindenki tudott arról milyen szerencsétlen vagyok.^^' itt gyorsan terjednek a hírek. 

Kati néni azt mondta hogyha reggelre nem javul hazaküldenek. Hát.. az este se volt semmi. Leköltöztem és Inezzel helyet cseréltem, én aludtam lent a macival felpolcoltam a lábam. Ja meg amíg Athina a háziját írta, egyszer megkellett engem fordítani, mert nem bírtam az oldalamra fordulni...deciki.:|

 Furcsa dolog de ez volt az első alkalom hogy nem akartam hazamenni. Imádok a HSzT-be járni. Főleg hogy az utolsó két nap jónap lett volna. Animáció grr.><

De reggelre se javult, ahogy megpróbáltam ráállni visszahuppantam, szóval hívtuk anyát és 11 körül hazahozott. Viszont lekéstük az aznapi rendelést, úgyhogy pénteken mint kiderült.: Izomra estem. Az dagadt be és fájt. Felmentést kaptam tesiből és hétfőn este megyek vissza koliba. Már várom.:)

Közben a koliban is folyt az élet.:D A mostoha unokatesómat -Petyát. Aki 10.es.- zargatták hogy mivan velem. De aranyosak.xd szegény srác...:D Felkellett hívnia nevelő faterom hogy lenyugodjanak.:D akkorát nevettem mikor meghallottam.xd

Szóval azóta itthon vagyok. És hát. Nemtudom mit írhatnék még. Várom a cont. Hogy valaki feltehesse nekem a kérdést amire én Igennel fogok felelni.(: Várom, mert már hiányzik Kalács kisasszony. Jayy Von MonroeNé. Kacsa. Meg a többiek.:) 

Szóval zajlik az élet itt Rottyon is. Megint hajszínt váltok és ilyenek. Nagyon gyomorgörcsösen, de oda tolom a pofám elé és véget vetek a próbaidőnek.. Hisz az egy hét és a 2 év között nagy különbség van.:') 

De most képek.

Jaigen. A keddet és a hétfőt kihagytam. részletesebben... képzeld el hogy az egész kolit. nagyjából 70 főt fotózz le egyesével majd a nevét az osztályát a szakát külön-külön írd a képekre.:D Fárasztó munka volt.

21.es szoba. Rebi lettem mert nem fért ki a nevem... grr.:D

Vénusz légycsapó. A közös házikedvencünk.:')

Hűttő - Koli verzió...:D

Nyalánkság.:') Medvecukor.

Egy este a dohányzóban..:) Miksa. Kitti. Szögi.

Így telik a folyosón az ügyelet..:D