minden idióta csökönyös hülye agyatlan hisztis beduzzogó drámázó emberi lényből... E L E G E M V A N ... hogy senki olyat nem bírok találni akire azt mondhatnám hogy MINDEN megvan benne és nem kell folyton csalódnom hogy baromságokat hord össze vagy azthittem hogy igen, ez az a csapat, társaság, baráti kör de aztán egymást lövik hátba az emberek minden faszságon ami épp van. és semmire nem jó ez az egész szarság mert abból hogy ezt kiírom magamból MERT JÓLESIK. ÉS JOBBAN LESZEK HOGY KIBŐGHETEM MAGAM VÉGRE. De tudom hogy holnapra megbánom ezt az egész faszságot de én már ezt nem bírom. nem. Nem drámázok. Csak unom a csalódást. Unom hogy nem bírom visszafogni magam és hogy az emberek tényleg emberek és egy olyan dolog tartja bennem a reményt ami lehetetlen. és ez a legutálatosabb szó számomra... lehetetlen. hát igen... énis emberből vagyok. egy ostoba. hülye. remélő állatból... És úgyvagyok már hogy legszívesebben megszűnnék mert mi a faszomnak kínlódok ÉN azzal hogy tartsam az emberekbe a pozitívumot. Hogy rohangáljak utánuk és beszéltessem őket hogy ne romoljon meg a kapcsolatunk amikor minden hiába. Belefáradtam de tudom hogy kialszom magam és ezt nem olvasom vissza... és aztmondom új lap. Csak a lap már drága, és sok köztük a gyári hibás... megőrülök...

Adj egy okot hogy maradjak.

Mert én nem akarok félelemben élni.

Már nem...

Nem tudok itt élni.