Fáradt vagyok. Stresszes. Nincs meg a fülesem. És aggódok. Hogy megint szeretni fogom. Megbírom állni. Erős vagyok. De a félelem akkor is rámveti árnyékát és kétszáz mondatot eltud suttogni ezzel a kezdéssel. 'Mi lesz ha...'
Szóval. Nem tudok hintázni. Ingerült vagyok -ezt a kenyérpirító reggel tapasztalta.- nem akarok sehova menni. Csak magamra zárni azt a rohadt lakást és kizárni a külvilágot. nem akarlak szeretni. Most jó. Most utállak. elég volt belőled a hazugságaidból és az ígéreteidből...
Elhalványulok...
...Tönkreteszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése