Röpül a szaros vödör.

kitudja hol áll meg, kitudja hol áll meg s kit hogy talál meg.

Ja, igen, chillezek... ilyenkor csak úgy ömlenek ezek az eszeveszett marhaságok.

Önmagam vagyok

Asszem rég írtam, és most, hogy fél 4 óta lesem ezt az isten verte órát, úgy érzem, ideje egy ilyet is csinálni. Takarítani még korán van, aludni meg késő. Hát vágjunk bele eme csodás nyár kezdésbe. Menjünk vissza az időbe egy hetet.

Június 14.-ét írunk, verőfényes nyári nap volt amikor búcsút intettünk 3 majdnem teljes hónapnak iskolánktól, még egyszer utoljára végig vágtattam a hosszú folyosón egészen addig a bizonyos 21.-ig. szememben könny csordult ahogy végig néztem a szobán, majd az elhaladó diákseregen, és egy gondolat futott végig fejemben...

Igen... Végre megszabadultam tőletek. Kellemes csalódás mi.? Már majdnem elhittétek hogy hiányozni fogtok, pff... 

:D:D:D

asd.

Szóóóval visszatérve, ennyit a csöpögésről és a fájdalmas búcsúzkodásról, egy erős kézrázással illetett a tanárnő miután átadta a vörös könyvecskét, igen, sikerült. Végül matekból is marha nagy készülődés árán, de sikerült átmennem. Bár a sok kettes érdekesen mutat az angol szaktanári dicséretes jelesem mellett, de van ez így. és most az összehasonlítás érdekében vissza keresem a tavalyi eredményeim.

Tavaly / Most.

magatartás - változó/elégséges

szorgalom - változó/elégséges.

Magyar nyelv és irodalom - közepes/elégséges
Történelem és állampolgári ismeretek - közepes/elégséges
Angol - jó/Jeles.
Matematika - elégséges/elégséges
Testnevelés - közepes/MF
Fizika - elégséges/elégséges
Kémia - közepes/elégséges
Informatika - jeles/jó
Rajz - festés - mintázás - közepes
Betűrajz - jó
Művészettörténet - közepes
Animáció szakmai elmélet - jó
Animáció szakmai gyakorlat - jó
igazolt óra - 199/67
igazolatlan - 19/20

Van ez így.:D dehát középiskola, mit várunk, magasabb a léc, nekem meg nem volt ambícióm megütni. (mennyivel szebben hangzik mint az hogy "nem volt kedvem megütni.")

Vasárnap pedig írány volt Moha természetesen, és Péntek késő délután estem haza, az egész napos program az a tételezés volt, majd délután egy kis Agárdon való lubickolás. Persze egyszer kilett nálam verve a biztosíték... Azóta eléggé kattogás van. Minden téren..:s

Érezted már úgy hogy eleged van.? nem úgy.! Hanem úgy tényleg, isten igazán eleged, mikor a csontjaid bele betegednek a ki nem mondott szavakba. Nem, nem hazugságok, csak amolyan tudod, valódi gondolatok. Amiket nem szabad kimondanod, nehogy mások csontjait is megfertőzd. Tudod miről beszélek, neked is vannak ilyenjeid. Tudom. Mindenkinek vannak. Amikor csak ül az ember tovább és mosolyog. De lesz egy pont - mert nekem is volt - hogy a mosoly megtörik, és ÚGY lesz eleged. Igen, pontosan úgy.; Üvölteni fogsz, és olyan dolgokat mondani amiket másnapra megbánsz, sírni fogsz és csapkodni, és minden gondolat, ami felett addig elsiklottál, napvilágot lát. A csontjaid pedig újra erőre kapnak, egy percig a szavaid ölni tudnak, és legyőzhetetlen leszel, aztán hirtelen, mikor könnyeid zápora alább hagyott, az erőd oda vész. Furcsa hiány érzet ejt majd rabul. Ne nézz így, nem tudom mi fog hiányozni. Legalább is, hogy neked mi, azt én nem tudhatom. De hogy nekem mi hiányzott azután az este után... Talán azaz apró dugó ami mindaddig visszafogta a gondolataim... Talán az a kevéske türelmem Hozzá. 

Nos, valahogy így. Igen saját, részlet a könyvemből. Csak hogy megértsétek mire gondolok. És tényleg, azóta teljes hiányérzetem van, és mégis megint úgy érzem hogy kikéne rántanom azt a dugót, mert még nem jött ki minden, és annak a kevésnek már muszáj kikívánkozni, mert elfogyott a türelmem. De ezt hagyjátok rám, és hagyjátok hogy "titokban" tartsam kíváncsi szemeitek előtt.:)

Egyébként megvagyok. Várom már a 10.-ét. Londooon.:D Addig be kell szereznem pár új göncöt. Amúgyis, de nagyon kéne valami. A turkáló mindenféle 1500 forintos finomságot rejt ilyenkor számomra, csak pénzem nincs. Na ez az igazi szívás. 

Nem tudom miről írhatnék, csak úgy megindult a vezérhangya, aztán úgy hozta a sors masina hogy ide kell írnom. Hát. Ennyi volt, kifújt.:) Jók legyetek. És vigyázzatok a csontjaitokra...

ja és bármilyen meglepő, ez egy könyvből van, nekem KELL ez a könyv... csak egyszer lássam meg a boltban... ellopom.

valahogy.

semmi se akar mostanában összejönni.

egy elrontott matek témazáró, egy félre sikerült hajvágás vagy egy rossz megjegyzés odavághat akár egy egész napra. 

De semmi sem örök, majd kisüt a nap, egyszer csak... most viszont depi blogot vezetek. és jólesik, bárki bármit mond.

Hű leszek magamhoz.; megint megakarok halni. Mint úgy minden sikertelen próbálkozásom alkalmával, főleg hogy a kollégium egyik hátulütője hogy a problémák elöl nem tudsz elmenekülni. mennyivel könnyebb volt akkoriban. Bárhova menekülhettem a problémák elől, közeli játszótér, a szomszéd bff vagy a meleg kád nyugalmába. Aztán persze minden ment a maga útján, minden elmúlt mire visszatértem a kiindulási ponthoz. Ezek között a falak között viszont nem felejtenek, újra és újra feljönnek ugyanazok a szemet szúró hibák, és ha nem jön össze a menekülés, még elbújni sincs alkalma az embernek. Kötöttségek vannak és szabályok, és hiába vagyok elhíresedve lázadó életszínvonalamról kicsit megkellett húznom magam. Pfuj..
Matek témazárok szoba se jöhetnek, elvesztettem a reményét afelől hogy pótvizsga mentes nyaram legyen. Erről persze én is tehetek, de ami nem megy azzal nem tudok sok mindent kezdeni, a köcsög tanár is persze hozzájárul, kezd hiányozni Kata néni "megadom azt a rohadt 2 pontot" felfogása...
De ezzel meg kell tanulni felnőni, és élni. Csak az a baj hogy szép lassan megreked a kitartásom, kezdem elveszíteni a türelmem, hol van a napsugaram.?! 

Hm... Fehérvártól számítva 155 forintra van. Túl messze... Kis borzalom, de azért még van ami dobogtatja ezt az elég félresikerült szívet. Meg akadályozza az esetleges véletlendirekt balesetektől. Meg az is hogy eldugdosom magam elöl a pengéim. hörcsög memória. De legalább vigyázok magamra más helyett is.

Rám talált a Boldogság. Május 28. Számon van tartva a nagy nap. ami igazából 27, a nagy hódolás napja.(:  Hehe, te Bolond. Eskü fogom magam, bekattanok és Út a vadonba módin felkapom és vissza se nézek.


Jah, amúgy beteg vagyok. leszek.. voltam.? Agyilag biztos, de arcüleg gyulladást kaptam, meg asszem meg is fáztam mivel úgy nézek ki mint egy zombi; nyitott szájjal és könnyező szemmel meredek a képernyőre. És úgyérzem hogy  A JOBB arcom kezd életre kelni, és eldöntötte hogy ő neki én nem kellek. Borzalmas, persze olyan szinten állok hogy ez ellen nem nagyon fogok tenni bármit is. Érzem már hogy reggel bazdmegozva fogok kelni a tükör elött. Ilyen ezaz ember.. ostoba állat.

blah blah blah.

Ami erre felé történik nem marad titokban.

Lassan két hete hogy elballagtak, azon a szombati napon. És talán én vagyok az aki legjobban érzi ennek az ízét. Napról napra hisztisebb vagyok, most hogy nincs senki aki miatt késsek az alapból Gyerek-gyilkos órákról.

ööö... Hol is tartottam. Ja. Két hete. Hmm. Búcsúztató. Szerda. Sírás. Kínlódás. Csütörtök. Fruzsi. Békülés(?). Agyfaasz.

Jaigen, az útolsóból van elég, teljesen megvagyok halva, vagy ha épp nem, akkor megvagyok feszülve és sikeresen neki megyek a csukott ajtónak (mint ma.) ööeh.
Huh. Nemtudom. Annyi mindent tudnék írni.
Lezajlott a ballagás, azután Gabival neki vágtunk a családi összejövetelnek, elég lazán ment, ahhoz képest hogy tök ideges szoktam lenni idegen társaságban. Rossz szokás, és k.rvára utálom. Dee ment, azthiszem, remélem, ehh...
Este találkoztunk szöszivel, meg összepakoltuk tomát, és visszamentünk. aaazthiszem akkor néztük meg az Út a Vadonba c. filmet. Érdekes volt, elég világnézet megváltó film. Nyáron végülis majdnem összehoztam valami hasonlót, mondjuk nem égettem fel a pénzem, meg igazából volt célom. De ja, elsőre ez is megteszi. Talán ha megint bekattanok újra eltűnők, kitudja.

Másnap, anyák napja.. Amin anyám kihisztizte hogy már megint Gábornál vagyok és takarodjak haza, úgyhogy ott szakadt el a pohár, és törött el a cérna. Irány apuhoz. Persze elötte Park center...
Haljak meg, ilyen vicces ruha vásárlásba még nem volt részem...:DDD amit leműveltek. És kaptam egy polót.*-* Köszönöööm.c: Meg persze egy Bencés agyfasz nem maradhatott le, mert miért ne. Mert kell az idegeskedés is végülis túl nyugisak lennének a napjaim. Talán még unatkoznék is, nem lényeg.

Öeeh. Ja, felpakoltak buszra. Aztán átszállás pesten, majd Kecskemét. Ott töltött napjaimba felfedeztem egy játszóteret, és "megcombosodtam" anyám szavaival élve. :) Elintéztük az új bankkártyám és végre új kicsikémmel vághatok neki a világnak. <3 Nikon D5100. <3
A Sonyt pedig eladtam, a kisebb Nikon (COOLPIX) gazdára vár 70 000-ért. Szóval ha lenne rá jelentkező...:D
Útolsó egy napra pedig haza. Persze valami állat. (mert végülis tök logikus hogy kedd este, félrészeg srácok mászkálnak Veszprémbe. Úgy szeretem azt a fránya porfészket hogy már lassan nem merek 7 után a pályaudvaron tartozkódni.) Szóval elkezdtem veszekedni egy csávóval aki azt állította hogy rá köszöntem, miközben ő. na mindegy. Miközben erősen próbáltam távol tartani magam a megerőszakolástól, és elhitetni velük hogy VAN BARÁTOM, amire nekik annyi volt a feleletük hogy "egyszer élünk." elbuszoztak velem Szabadiig. Whuu. I luw veszprémi suttyóság.
Csütörtök, Péntek Zselyke mentesen telt. Sőőt szerdán, mikor mentem vissza koliba még fel is néztünk Gabival Tomához, és persze hogy mikor kísért ki Barátsághoz Gabi, kiderült hogy otthagytam a rohadt pénztárcám.. ._. nem volt rám ki Kata néni. Jólvanna.. Emberből vagyok, hibázok. De talán megérte maradni, így volt megírva odafent..:) "hiányzol.~ <3"

Ez a két nap unalmas volt, suli az suli. Pénteket végig nyekegtük, Elemér nem rossz tanár, csak unalmas. De túl lehet élni. Mondjuk amint kimegy a teremből káosz van, 9.B.:DDD <3
A péntek délutánomról inkább nem mesélek, sikerült megint belenyúlni egy jó témába. Viszont egy esti fogadalom miatt talán nem baj ha nem írom le, emlékezni fogok...
Ez a szombatom otthon döglős, és unalmas volt. De azért anyám ragaszkodik hogy együtt legyünk. Aha, csak mindenki bedöglik tv-zni meg laptopozni és baszunk egymásra. Nagy együtt lét. Aztán hisztizik. Fuuu...
A vasárnap, lementem Gabiékhoz 3-ra. Hiányoltak a szülei, tök aranyosak voltak.C: Gabi behúzta az egyik gatyám. (SPÚÚÚR ALAK. <3) ééés ja, punnyadtunk de együtt voltunk.:D Ezután bementünk fehérvárra a 19.10-esem elött. Merthogy neki fém tágesz kell. Amit kapott tőlem. Imádom mikor "megölöm" hihi.c: De jól áll neki, éééés szavadon foglak smausz.!:D <3 Együtt fogjuk tágítani.:D Belefogok halni a fájdalomba.xd
Aztán átugrottunk még mekibe, ahol a srác süketsége miatt kicsivel nagyobb kaja pakkal érkeztem koliba. Segáz. Közben a Nikont hát... Na mindegy. Ha ezt ide leírom apám kitér a hitéből.:P <3
Betettük alapból Gabi táskájába, hogy ne legyen baja, a mekibe kivette és lerakta az asztalra nehogy nála maradjunk, mire átértünk a zebrán és észrevettem hogy "Gábor, hol a gép.?" az a dilis meg persze hogy átfut a piros lámpán fuuuu... <3 agyrém. És mégegyszer köszönöm neki. Ahh. Nagyon ügyes vagyok, tök égő meg.. najóó.xd kivagyok.xd

öeee. Ja. Hétfő. Hmm. Tarczys óra. Festettünk 3 beállítást. A 4 óra tájt bejött Szili bá és felszólított.
Van egy filmes tábor Bodajkon, valami testvér iskolából, Zentáról érkeztek diákok ide, animációs filmes eszméket cserélni egy hétre. 14 főnek kellett volna lenni. De az útolsó pillanatban lemondta valamelyik gyerek, úgyhogy beraktak a helyére. ASDFGHJKL. *-* mondom aah. <3
Főleg hogy ez nagy megtiszteltetés, mivel első sorban 10-11-esek részére szólt ez a dolog, Zselykéék is kicsit morcik voltak hogy pont 9.-es jön... (Imádom Elemér mókust hogy beajánlott, imáádom.*-*<3)  Szóval ja. Hétfő délután bemutatkozás. volt, meg egy kisebb pixillációt kellett összehozni. Egész jól sikerült. A mai nap meg, K.O. :D
Mivel az áramot nem húzták ki a koliba a Zentai diákok miatt, kihasználtuk Zselykéével az alkalmat, és mint most nyomtuk a gépet. Ezt reggel megbántuk mert mosott szarként ültünk fel 7:10-kor ágyainkban. Aztán bementünk suliba, animáció terem és megkaptuk a feladatot. Egész héten egy témán kell dolgozni. A címszó.; UTAZÁS. Van is egy sztorink. Pixillációs megoldásba kell kivitelezni. nem lövöm le a poént. majd feltöltöm a végeredményt.:D És egész héten nem kell órákra menni. <3 Jó mondjuk egy egész délutánt szaroztunk, én természetesen pöttyös fejkendőbe és matyómintás szoknyába toltam, gyúri bácsit szorongatva a karomban. -.- (fabábú.)
Holnap pedig igazából semmi dolgom, mert az én jelenetem felvették, szóval királyság, viszont a csapatunkkal megyünk a kálváriára forgatni. És bejön Gábor is.*-* Nyüminyümi hiányom van.(: Szóval elleszünk. A hétvége pedig szintén vele fog telni Martfűn. Király lesz.

előre látható tervek pedig... hát. A sonyból befolyó pénzből megcsináltatom a tetoválásom, és amint lehet megcsináltatom a pc-t is. <3 a maradék pedig megy egy objektívre.(: Várom már. <3

Pusziii. c: 

nagyon szar kép, egy nagyon szar emberről. YEY.:D 

A számaim tudják mit tettél a sötétben.

A legjobb FOB. szám a világon.

NOS.! Mivel ritka lusta vagyok írni, és most firkantottam Apunak az életem apró morzsáiról, úgy gondoltam energia takarékos megoldás lesz bemásolni azt amit neki írtam. Végülis kinek lennék a legőszíntébb az érzéseimről, ha nem neki.?:)

Telnek a napok, egyre több a probléma, persze próbálkozok göz erővel, aztán hogy milesz, az tiszta.; Egyszer úgy is bele kell halni valamibe és a kurva istenit ha ezek a rohadt 12.-esek visznek pokolra.! Mert az ember bizony nem blogolhat ha 9.-es mert az a szám olyan sokat jelent, alá rendelt vagyok. Nekem nem lehet véleményem. (legalább is, nyílt és rossz nem lehet.) De hát az öregúr (kedves fotótanárom.:)) is csak azzal pedálozik hogy emlékezzek meg az 56-os sajtószabadságra. Hogy azok is mennyi mindent leírtak a hazájukért meg minden. Nem emlékszem a teljes sztorira. Csak nagy vonalakba. De nem égetem magam a feledékenységemmel. Nem tudsz valami jó kence-fice-varázs gomba-fűszer-olajt memória zavarra.?:) Borzalmas mennyi mindent elfelejtek, persze ha emlékezni akarok valamire, akkor felkell írnom, lassan a telefonom kész átmegy jegyzettömbbe. 
Vissza kanyarodva. Megy a szar kavarás, meg a pattogás, talán jobban is mint kéne. Úgy látszik költözik a blog, vagyis inkább csak a véleményem. A rossz indulatú őszinteségem, amit pár ember nem tud elviselni. (szomorú. Miért nem fogják fel páran hogy nem szeretheti mindenki őket.?! P*csák...) Kata mama meg tartja bennem a lelket. Egész sikeres. Idézem.; " Nézd meg azt a festményt.! (szobatársam csontváz akvarell festménye.) Így fogsz kinézni.! DE ő elöbb.!! ..." Majd linkelem.  Egyébként meg vagyok, a rajz órákkal is szép lassan megbékélek, már csak az 5. óra után kínszenvedés az egész. Addig egészen elviselhető. Hamarosan itt az április, és persze hogy megint nélküled töltöm a születésnapom. Pedig idén se kértem semmi nagyot, talán csak hogy hagyjanak élni, vagyis inkább kijavítom.; minden évben ezt kérem. De azthiszem ezt a kívánságom majd egy sírköves teljesíti idővel. Jó lenne végre ezt az egyébként tök hétköznapi napot együtt tölteni, akkor talán nem is lenne annyira hétköznapi.Hiányzik az a nyugodt szféra ami körbe vesz téged (leszámítva amikor vezetsz, és valami barom megy elöttünk... na az valami egészen más.) Egyébként tényleg, semmi másabb nincs abban a rohadt április 16.-ában mint a többi napban. végülis csak egy úgyanolyan pont vagyok az univerzumban. De azért jólesik hogy próbálkoznak. Talán ez most nem lesz olyan elcseszett mint a többi... De azért örülnék ha itt lennél.
Kis család megvan, a ház meg áll. Jó lenne beköltözni. Unom ezt a skatulyás dobozt. Elvileg van már bent füttés, meg az idő is kedvező. Sőt már ajtó és ablak is van. Tiszta luxus. Csak hitelből lesz felépítve. Tehát jó anyámhoz is kopogtat a hisztéria hosszú, nyálkás keze. De túl éljük, kézen fogva megyünk a szívárvány felé. Vagy a teljes megőrülés felé. Vettem egy füzetet, kemény borítósat, hogy ne legyen semmi esetleges baja. Nálam valahogy mindig minden elromlik, hiába vigyázok rá nagyon, erre viszont jó lenne tényleg odafigyelni... Egész pofás könyvecske, türkíz borítója van. és az érzéseimet írom össze benne, azaz a lelkemnek azt a részét, amit könyvbe tudnék foglalni. Igaz hogy alig 5-6-7 soros szösszeneteket írok bele, amik nem is függenek össze, de egy nap ezeket majd összetudom kötni és egy könyvet írni belőlük. Addig meg jó lesz ilyen idegi bajok kiélésének. Most azon vagyok hogy eltávolodjanak tőlem az emberek, egyedül jobb nekem, sőt könnyebb. Akármennyire fáj, jéggé kell dermednem hogy ne kövessek el akkora szerencsétlenségeket mint a "szerelem." Majd meglátjuk mi lesz ebből, mivel egy embert félig már sikerült magamra haragítanom, a másik célszemélyel talán egy hónapja békültem ki és nem merem megint elcseszni. De muszáj lesz... Majd valahogy lesz, úgy sose volt, hogy sehogy se lett volna.



A "12-esek" kifejezést igazából nem úgy gondoltam ahogy írtam, talán csak egy személyre értettem, kitudja. Utálok oktávokba írni, mert mindenki félreérti és kitekeri a jelentéseket, de mint mindenki láthatja hohér akasztás lesz.:'D Sőt még ebből az írásomból is. De már komolyan mondom leszarom. Van hangom, vannak érzéseim és véleményem. És ha valaki ezért akarja betörni az arcom akkor az vegyen magának agyat... Komolyan visszamegyünk 56-ba.:') Lassan már úgyérzem magam mint egy akkoriban élő újságíró. Szarabbul érünk mint 3 éve gyerekek.! Haljátok berényisek. HIÁNYOZTOK.:DDD Akkoriban ilyen sose volt, lol. Najó voltak, csak akkor senki nem merte mondani...:D 

Tehát megvagyok. Élek. Virulok. Várom a 27.-ét. Megyek Näival Nobody Moves-ra.;D Remélem megint olyan jókedv fog uralkodni mint conon mikor fotóztunk Kacsával. <3 Ja és, összefutottam bátyámmal. mivel a kártyámról leeszi a pénzt a bank, kisegített.:D És vettem magamnak egy új gatyát. Meg most polót akarok. Mert valahogy elkeveredett a Batman-es polóm. Meg Bencének is ígértem egy Superman-est. Mivel ellopta a sálam.:D Adok neki cserébe valamit.. Kell az a sál.! AZ EGY ROHADT JÓ SÁL.! (Gugás amerika zászlós. Hatalmas és jó takarónak.c:)
És bátyám követelt pár képet, meg gondolom ti is nézegetnétek egyet az elvetemült elöző hétvégémről.:) Tessék.

Egy szombat reggel.:)

Még egy szombat reggel... készülödés.:D 

Kalács/Dia/Ai. És a kék kontakt.:)

Készülőben.:) Näi anyuja alkot.:D 

Úgy szeretem mikor Kacsa/Gabi belopja a gépem és kb végig fotózza a cont... Azaz magát.:D 

Hű vagyok magamhoz.

A hatalmas reggeli.; Fél sajtos rúdon osztozkodunk. Näi/Szabina.:D 

Az a csodás pillanat, mikor pofázol és a képedbe nyomják a kamerát... mert én tudok csúnyán nézni.

Művészi.c:

MEEERT ÉN DÍVA VAGYOK. <3 Luw.

A legértelmesebb közös képünk... Mind 3-an rajta vagyunk. (H)

Kacsa...:D Ki ismeri fel az anime karaktert.?:)

Életünk képe. <3 Näi.(:

És találkoztam Roggerel.:D Nem volt túl jó kedvében.:\ 

Csupa móka. 

Ezt csak Toma miatt..:D Csip-csip.<3 Kacsa cuki pofija.:D 

Kacsa fotózkodik.

Mert minden barátnőnek van ilyen képe...:D menőcsii.

Ja igen... A gép felváltva szállingózott Näi és Kacsa közt. Hát nem gyönyörű.?!*-*

Betámadok.

Ő IS.XDDD <3 KACSA EPIC FACE.:DD Annyit sírtunk ezen a képen.

Közös.:) <3 Ám de rólam borzalmas.:D 

REPÜLJ.! <3

REPÜLJ.!<3... VELEM.

Páppí'z szemek. <3 Kontakt.:)

Kacsa és a vörös kontakt. és az eredeti szeme.:o

Őrülj meg.! <3

Mert abnormálisak vagyunk.:D Kacsa. <3

Näi debilkedik.

Kék & vak lencse.;)

Kalács és vörös-zöld lencse.

Becca és a kiborult sör története. Kacsa pedig hűen magához csak fotóz...:D leakart buktatni, én tudom.

Üldögélés. By; Kacsa.

What do you see in the mirror..?! <3

este pedig fáradtan punnyadások. Näi

Kalács és az elvetemült fejei.c:

és útoljára.; nagy ölelés Roggernek. <3 

Ja és Kacsa barna lencsét próbál..:D










Ennyit erről. 

mindenféle szar.

LE VAGY SZARVA.!
nehezen... de levagy.

Ahogy a kedvenc mondásom tartja, kiesünk a szerelemből, át egy másikba.
Avagy egybe se.?! Nem, jelenleg éppen gőzerővel kapálozok abban hogy ne kerüljek senkivel közelebbi kapcsolatba. Ami nehéz ha egy 11.es ugrál körülötted, és két a legjobb barátod egy volt (vagy talán még mostani) szerelmed. ééérdekes helyzetek vannak. Ja meg Tarczy is megjegyezte hogy sokat lógok a végzősök körébe.

NaNaNa.! Ők lógna körülöttem. Én meg valahogy oda kavarodom. És amúgyis, lógjak a degenerált, agyon iskolázott osztálytársaimmal.? Bár melyik a jobb, ha Gábor és Bence körül lődörgök jön Fruzsina és átakarja rendezni az arcom. TEGYE.! Mert a fasz kivan hogy nekem kell kimenni a teremből csak mert nem bír igazodni, meg elviselni. Ha nem hozzá megyek. Akkor meg semmi köze ahhoz hogy Gábor mikor jön át hozzám.

Hamarosan öregedem. Bizony. 8 nap. Várom is meg nem is. Kavarognak bennem az emlékek. Ilyenek is, olyanok is. Aztán kitudja az ideji milyen lesz. Jó lelkü szobatársaim kiismerve biztos meglepnek valamivel, amire számítok, aztán kitudja. Biztos lesz valami. Viszont remélem hogy nem. Keserédes boldogság amit ilyenkor érzek. De azért jólesik hogy próbálkoznak. Igazából csak tőlük várok bármit is, anyámra eddig se lehetett ilyen téren számítani, és továbbra se lehet. De erre is már csak legyintek. Ő ilyen. Így szeretem.

Igazából nem is erről akartam írni. Csak a cím alatti két sort akartam leírni. Csak nem akarom hogy Ai magára vegye.
Ja igen, ai. Forrófejűségünk határtalan. Kicsit összekaptunk. Mert megint csak azt kaptuk milyen szarok vagyunk Näival. Hogy nem figyeltünk rá meg mittudomén. Nembaj... Näival elbeszélgettünk. Örülök hogy megint összekerültünk. Neki hála megint rájöttem az élet lényegére és megint értelmet nyert a "minden szomorúsággal töltött 60 másodperc az életedből egy elpazarolt perc." Szóval befogom a szám és hátradőlök. A dolgok úgyis mennek a maguk útján. Sayu meg tök optimista. Még ha a bejegyezésén nem is látszik. Mert a bejegyzésben azaz oldala van, amit egyébként nem szeret mutatni. De élőbe minden ok. ^^

A con jó volt, bátyámmal is összefutottam, kaptam tőle egy kis mánit. Szóval vettem egy új fülest. Meg csíkos nacit. Szerelmes vagyok.! Elveszem a gatyám.! bezony. Na meg egy nyakláncot.

Minden szép lassan jóra fordul... Sok szerencsét Becca. <3

Light Em up-up-up.

áááááá.

Újra itt.:D 

Nos elkezdtem írni a bulit. de túl sok lenne.. meg nem tudom. Igazából ez a szar. Elkezdtem írni a szallagavatót is, meg a bulit is... aztán így elnyalódott a kedvem az emlékekkel kapcsolatba és elment az egésztől a kedvem. mindiiig ez van. nem hiába tartom igaznak a "ne mesélj senkinek semmit. ha elmeséled mindenki hiányozni kezd.!" és mi' igaz. Szóval ja. Ez megmarad befejezetlennek... Pedig ezek nagyon szép esték voltak. Na mindegy is.
Összefoglalva mire mi odértünk a legendákból megtudva már régi agyon ujjazták remit, meg hallottam csúnya dolgokat... olyan pasival csókolozik akinek csaja van. wtf.? Teljesen elvesztette az értékeit. Valami olcsó, üres, még a szánalom elnevezésre sem méltó lotyó lett. Fúj.. ránézni is rossz volt. De tartottam a szavam inkább rá se néztünk. Sammivel kitudtuk fejezni közös utálatunk inkább, meg beszélgettünk, alter. <3
Zsoltival rendeztük a dolgokat. Tök jól éreztük magunkat. Kateel meg Halaccal is örülök hogy így megerősödött a kapcsolatunk. És örülök hogy Gáborral is megsikerült beszélnünk pár dolgot.. az este legjobb része volt mikor magához ölelt és felemelt.:') örökre a kincsem maradsz. Még ha erről nem is tudsz.
Aztán persze voltak bajok. Remi megakarta beszélni ezt az egészet, én meg a két felől érkező ideghullámot egy kussal kezeltem. Fúj.. Jobb is így. Aztán a PÁFRÁNY. (örülj Bubi.<3xd) nekem esett hogy mekkora geci vagyok. Ahaperszeoké. Egyébként remi nem volt geci 3 éven keresztül._. fucklogic and have a nice day. Amúgyis neki miköze van ehhez.? Mert az oké, korrekt hogy Olivér lejött és mondta hogy beszéljük meg. Végül még rá is tudtak venni csak aztán baszott rám Remi.xd De ezt leszarva ment tovább a buli. Köszönöm nektek. <3

Hét.

Hát a vasárnap mint mindig nagyjából összekaptam magam. Anyu behozott Veszprémbe a kocsiba ülve pedig ránk csörgött Mamu. És már megint kezdődött a "na és mit kérsz szülinapodra."
... ezt nem hiszem el hogy minden rohadt évben eljátszák. Eskü nem hiszem el. Pedig nagyjából 5 éve ezt visítom foggal körömmel hangosbemondóval és házi eperturmixal hogy NEM KELL SEMMI.
Kellemetlen emlékek... Nem kell. Úgyse azt kapom soha amit kérek, akkor meg inkább semmit. És mondani nem szeretem. Olyan megjátszott az egész szülinapozás. Na mindegy, azért egy mosolyt erőszakolva a képemre azt mondtam majd kitalálok valamit. Brb. Aztán még a szobatársak is... Nemáár. Rosszul vagyok az egésztől. Nem kell semmi, csak hogy egy ugyanolyan nap legyen mint a többi. Talán egy házibuliba benne vagyok. De semmi egyéb.

Ezután Csörszel visszagaloppoztunk Fehérvárral. Olyan jó vele beszélgetni.*-* elvagyunk. Addig se süketülünk meg a zenétől.
3 napra jöttünk vissza. Ami alapból tökjó. De így is fárasztó hét volt...
Hétfő. Annyira jól esett hogy semmi pótolni valóm nem volt. És tanácsomra Haikukat kaptunk, arra pedig rajzolnunk kellett. Lefotóztam. De annyira nem tetszik hogy megmutassam. Mármint jónak jó lett, csak lehetett volna még mit dolgozni rajta. És néha örülnék ha hallgathatnék órán zenét, megveszek attól mikor elkezdenek a Bogival veszekedni mert hogy Ő vega, mi meg nem, és akaratlanul felhúzom magam olyan eszetlenségeket összemagyaráz. Na mindegy. Ő így él. Én úgy...

Aztán ebédszünetre még a hó is leesett. Remek. Beültem betűrajzra. Semmi életerővel. Azthiszem még sírtam is. Fuhh de utálom mikor ilyen kedvem van. A két tesiről meg semmit. Istivel meg Zilikével (T-REX ZILIII .) ütöttem el az időt. Amíg a többiek távolugrást mértek. Persze hogy mi Istivel egymás után jövünk. A "K"-betűsök... Meg megvártuk Zolit. Azután úgy döntöttünk lerövidítjük az óránkat. Eljöttünk 15 perccel előbb, mekkora trollok vagyunk. Amúgy elég gagyit ugrottam. 3 lehetőség volt. Persze hogy nem melegítettem, mert én HERO vagyok és nekem tök fölösleges, ha jól emlékszem általánosból Éva néni azt mondta meg kell tudnunk ugrani a magasságunkat legalább. Ami igazából majdnemesetlegtalán sikerült is elméletileg. Csak az volt a bökkenő hogy a Powerkedésem miatt, amint leérkeztem megakartam tartani az állás pontom ami álltal mintha a térdem kiugrott volna, így az utolsó két ugrást elcsesztem. És még fájt is. Egyébként 164-et ugrottam. És most nevessetek.
Este megnéztük a FEL-t.*-* Ahhw... elolvadtam. <3

Kedd. 0.ra végre pontosan beértünk. És feltudtunk kelni 6:30-kor (Kata néni, tapsot kérek.! Puszika.:D) Szóval istenségek voltunk. Nem írtunk végül dogát. Meg úgy elmegy nap volt. Kivéve mikor jött a matek. Amire mindenki tudja hogy nagyon gyúrok. mivel mindig mikor az év ismétlésre gondolok Ever hangján hallom a szavakat... " nem akarsz te mégegyszer kilencedikes lenni. " hiába szép szám. meg vicces újnak lenni valahol. tényleg nem. Így kinyitom az doga füzetet. És azonnal a végére lapoztam. Végülis ... Csak 3 centis betükkel volt odaírva hogy "Majd ha vonalzóval dolgozol, kijavítom!!" 87/0 1-es... Azt vágod... Teljesen magam alá kerültem. Ennyire még nem voltam ki egy matek jegyen mert tisztában voltam mennyire tetű tantárgy és soha nem is próbálkoztam igazán. Ez volt a jó abban hogy a rajz és a matektanárom egy és ugyanaz volt. Csak Szarka más... A sírás szélére kerültem. Gyorsan el is fordultam inkább a többiektől. Szerencsére volt annyi eszem hogy lefotózzam az odavésett mondatokat. meg a saroktól-sarokig áthúzott függvényeim. Aztán még neki állt piszkálni hogy Mi semmit nem teszünk azért hogy jobbak legyünk. Na akkor voltam ott, hogy az a mondat megért volna egy KurvaIstenBasszaMeget párosítva egy felállok, felkapom a cuccom és hazamegyek-el. De túléltem egy szenvedéssel. Arról ne is beszéljek hogy Bencének tesi elött kellett behúznia tőlem a sálam. Azóta fáj a torkom. Mivel egy elég zavarba ejtő témáról kellett kioktatnom Istit. Úristen... Sok szerencsét neki is.
De a nap tanköri része egész jól telt. Kata nénivel húsvéti cumókat csináltunk. vicces volt.

Este meg még persze megkellett hogy találjon az ideg. Athinával is sikerült összekapnunk, de ezt nem is tudom miért írom le, hiszen megszokott. aztán ha nagyon magamba szállok este még benyögöm hogy "Szeretlek, és bocsánat hogy buzi voltam..." majd egymásra mosolygunk és nyáltengerben úszva szétölelgetjük egymást.
Persze ezelött még történtek dolgok... Hetek óta azon vagyok hogy eltünjek erről a szutyok oldalról. Igazából csak belegondolok hogy az életem ha hiszitek, ha nem, képekben/posztokban mindenesetre valamilyen formába... 70%-a ott található. És fájt volna a sok levelezést ott hagyni, a képeket, kommentelt posztokat, képek amik már csak ott vannak meg. És még most is hívogat a régi e-mailem és jelszavam. De...
De van amit még az én szemem se tűr meg. Ahogy egyre több dolgon megyek keresztül, kezdem átértékelni a dolgokat magamban. És igen, nagyon szarul állunk kapcsolat terén, mindent tönkreteszünk magunk körül emiatt a fos miatt. Elfelejtünk beszélgetni... Elfelejtik az emberek keresni egymást. Küzdeni a másikért. Naponta volt 3-4 üzenetem. De ez olyan.. Egysíkú. Ott kínálom a lehetőséget hogy bármikor elérhessenek, nem. Nem. Hadd lássam ki az akinek vagyok annyira fontos hogy ne csak facebookon keressen. Hanem felkeressen vagy hívjon.

A másik dolog... Amit nem bírok elviselni. Nos nem vagyok olyan idegi szinten még, szerencsére. Hogy kitálaljam ide a másik okot... De egy furcsa... féltékenység a semmire. Talán így tudnám megfogalmazni az érzést. Ami elindítja bennem a kattogást. Zselykéék tapasztalják.. Mikor egyik pillanatról a másikra landol a telefonom kezemből a szoba másik végén. Felállok. Pakolok.. ami csapkodásba torkollik. És hiába nem szólnak hozzám, magamat megijesztő módon egyszer csak teljes ingerből felszólalok "hagyjatok békén..!" és bármilyen meglepő magammal beszélek... A gondolataimmal. Harcolok magammal. Hogy ezeket a képzelgéseim elüldözzem. Sikertelenül. Borzalmas ezt a nyáladzást olvasni. Rosszul vagyok... Az emberektől.
És persze pont akkor kellett másfél nap késéssel rámírnia Gábornak. Amire a feleletem elég bunkó volt, pedig nem úgy akartam. És itt telt be valahol. Szégyenemben és idegemben végre töröltem magam. Jobb lesz így. Igazából van twitter. ask. meg egy másik facem. de az tényleg csak BakaTrossSmile-nak.. És senki ne sértődjön meg. de nem ... Ők voltak azok, akikkel bármennyit veszekedtünk, nem árultak el. Ők tényleg.. Nem tudom. De nem akarok hallani egyelőre senkiről nagyon. Aki nagyon szeretne velem beszélni, kikeresi a számom, ide már leírtam egyszer. Aztán csumi... Najó ez elég buzi volt, hm... "Aztán kezitcsókolom" na.. ez már jobban tetszik.

Szerdán pedig hazacsörögtem, meg fel az osztályfőnököt hogy hazamegyünk a hó miatt. Így is mire hazaértem facsarni lehetett a csukámból a nedveket. De 11-kor nem ért véget a napom. Leszállok buszról körbe nézek. Hát nem Sziszikém.. Mucsácsó.:D Ment füredre valami papírokat leadni. Vele tartottam. Aztán még egy órát szívtunk füreden. Szóval úgy fél kettő tájékán hazaértünk. Hiányzott már a feje.:) Itthon meg azthittem be se tudok menni. Nem volt kulcs, muttiék sehol. De szerencsére még az általános iskolai múltamból ott maradt a dugi kulcs a titkos helyen. Úgyhogy ez életmentő lustaságomnak köszönhető. <3 hah.
Szegény macskák meg megfáztak.. olyan hangot adnak ki mint a röfik.:c

Itthon pedig semmi. Azon gondolkozom mi az istent csinálok szünetbe. Hát igazából ez a hetem már bevan táblázva. Komolyan valami határidő naplót kéne vezetnem. Na akkor lássuk is.

Holnap... felkéne kelni 8-kor. Összekapnom magam. Valami életszerűt alkotni. És megérdeklődni hogy a Bandúr mikor rendel. De sztem ezt péntekre hanyagolom. Adjon valamit a torkomra meg ilyenek.

Aztán azon gondolkozom hogy bekéne adni Fehérvárat, a párnacsatát. Ja igen. Aki nem tudná és esetleg még elcsípi az infót holnap párnacsatát rendeznek fehérváron. Méghozzá Toma szervezésével.:3 Az én kis ölelgető lengető barátom.*-* Tehát holnap, fehérvár, 4 óra, plázaa. Aztán lehet hülyeséget mondok, reggel megérdeklődöm. Erre szeretnék menni. Legalább addig is csinálok valamit.. 

Péntek - Istit megyek fotózni. Ha rossz idő lesz lehet lemondom vele. :s vagy max átteszük. Addig is megjönnek a pulcsijai. Úgyhogy erre a napra ennyi. Meg Gábornak kéne vinnem Samut.. Hm. Meglátjuk.:\ Ha más nem szombaton viszem. 

Szombat - A fent említett meg lehet hogy Vizipipázás Halaccal meg asszem Kateel. Remélem összejön. Összekéne.><' Ha nem. Akkor nagyon max kedd. 

Vasárnap - Elvileg mamuhoz megyünk.. add istenem ne készüljön semmivel. És hogy megúszom a szódáspalackot. Bár én nagyjából mindent megúszok. Nagyon Hero vagyok. Senki se fürdetett meg tél idején se. És nagy valószínüséggel mivel azok, akikről eltudnám képzelni hogy belevágnának ruhástul egy tóba azok messze laknak tőlem. Ahh. Engem valahogy az ilyenek elkerülnek szerencsére. Amúgyis.. Vizundoritiszem kiterjed az ilyenekre. Azt megértem ha fürödni kell... De valahogy a víz sokkal nedvesebbnek tűnik ha ruhában van az ember. :D Úgy már annyira nem vicces.:))) 

Hétfő - Pff.. Semmi. Pihenek. Sziszinek ígértem egy hajszőkítést ha más nem lesz. Egyébként pihi nap.

Kedd - erre se akarok semmit tervezni. Amúgyis visszamenős nap. Tehát este már koliba kell lennem. Hurrá.:\ Deee a jövőhétvége jó kis nap összeállítás lesz.! Ha már most nem jött össze a Pest. Akkor jövőhéten.:))) BAKATROSSSMILE TALI.!! <33333 Úristen gyerekek. Hatalmasat csapatunk.<3 Con. És ahh. Lázban vagyok teljesen.:DDD Kell valami levegő változás.:) Valami társaság. megint a nyári nevetések.. minden. <3

Na. Ennyi. Jók legyetek. még írok.:D xoxo. 

Nightmare .

Éjfekete semmiség...

Nem tudom meddig feküdtem ott, de abban biztos voltam hogy nem álmodom. Mégis megszűnt körülöttem minden.; Idő, tér és határok. A testem könnyeddé vált, mintha zuhantam volna...

Extázis...

Addig a szent pillanatig megvoltam győződve arról hogy én ott fekszem az ágyamba, amíg be nem nyúltam a párnám alá hogy ellenőrizzem az időt. Nyúltam volna ... De az első észrevételem az volt, hogy nem tudok megmozdulni. A könnyedség amit éreztem, egyszerű illúziója volt annak hogy csapdába estem. Minden erőmmel azon voltam hogy a végtagjaim mozgásra bírjam. Sikertelenül.

A második észrevételem az volt, hogy nem vagyok ott, ahol lennem kéne. A megszokott, öklöm szélességű lécek, amik a fejem felett elhúzódó emeletes ágy felső részét tartották  kissé rendezetlenül hagyott fadarabok közt kibuggyanó rozoga matrac látványát csodálhatom. És ha a tekintetem kicsit lejjebb emelem, elém tárulnak szobánk fehérre meszelt pucér falai, azokon pedig sunyin végig kígyózó szintén fehér csövek  Csak az ággyal szembelévő falat töltöttük ki színesebbnél színesebb újság kivágásokkal, poszterekkel és szélesen mosolygó sztárok képeivel. Ezektől jobbra pedig az ablak, amin a hajnali fény szivárgott be olykor, ha nem húztuk el esténként a függönyt. Olyankor árnyat vetett a szövetre a terebélyes hárs fa, ami pont takarást adott nekünk, de ilyenkor tél derekán nem sok árnyékot adott. Undorító látvány volt...

De ezek... Most mind sehol sem voltak.

Végtelen sötétség tárult égszínkék szemeim elé. Végre megmozdultam. Azzal a lendülettel ültem fel és kétségbeesett fújtatásba kezdtem. Mint akit most öntöttek le egy vödör hideg vízzel. Szemügyre vettem a körülöttem elterülő űrt... Ijesztően magányos voltam. Lepillantottam, a pólóm helyett most egy combom feléig érő hófehér szoknya volt rajtam, melynek alját csipke díszítette. Jól ismertem melyik ruha ez. 2011 decembere... Oh igen.
Kellemes és kellemetlen emlékek kavarodtak fel bennem, ebből hamar ki is zökkentet a tudat hogy nem tudom hol vagyok. És hogy kerültem oda, ami azt se tudom hogy hol van. Fél perce, mielőtt felkeltem volna, még aludtam. A fejem kapkodtam, teljesen álomszerű volt. Sötétség uralkodott, mégis, mintha én lettem volna annak a sötétségnek a középpontja, csak magamat láttam. Semmi mást.

"Becca..."

Egyszerre a sötétséget kitöltötték a hangok, ismeretlen, mégis ismerős hangok szólongattak, súgták életem szívszorító darabjainak részleteit. Meséltek. Mindent meséltek. Az összes fájdalmamat egyetlen mondatba bele tudták foglalni, a mondatok pedig vízhangként távolodtak tőlem, majd mintha elvágták volna őket, a hang hullám beleütközött valamibe. Egy fal.
Mintha egy hatalmas szobát töltöttek meg volna az összes félelmemmel. Összehúztam magam, torkomból bátortalan sikoly fakadt. Álmodok. Ez nem történhet meg, ez mind nem történhet meg. Mintha az a szoba, mindent tudott volna. Mindent. Éreztem megint azt a folytatólag érzést, mintha a mellkasomba markoltak volna a szavak és megpróbálnák kihúzni a szívem helyéről. Elszakítani tőlem... Odakaptam, és éreztem ahogy gombóc kerekedik a torkomba, ahogy a hangok egyre hangosabbak lettek, úgy nőtt bennem a félelem , az összezavartság és a szomorúság. Befulladtam, de az üvöltést nem mertem abba hagyni.

"segítség, segítség..."

De nem hallott senki, arcomon éreztem ahogy a sós könnyek mint az esőcseppek futnak végig arcomon az államig, onnan pedig amint lecsöppentek elnyelte őket a sötétség. Még egyszer utoljára erőt vettem magamon, befogtam a fülem és ahogy a torkom bírta kiáltottam. De azok nem hagytak alább, és csak erősebb lett a suttogást, mindent kristálytisztán hallottam. Megadtam magam. Fejemet térdeim elé támasztva összehúzódtam és talán már nem is emlékszem, mikor sírtam annyira mint akkor. Hüppögésemre viszont távolodtak a zajok, kizártam mindent, emlékszem, azt tanították, ha valami rossz ér próbáljak meg jó dolgokra koncentrálni. Kutatni kezdtem az emlékeim közt...

2012 szilvesztere, hatalmas Baka parti, videózás, ivás, barátok, család, Pest, virrasztás.

Mikor kifogytam az emlékekből, arra lettem figyelmes, hogy nem hallok semmit. Mindent kizártam, annyira, hogy azt se vettem észre hogy mikor lett ekkora csend. Felemeltem fejemet, és szőke tincseimet eltűrve megpróbáltam újra szétnézni. De ugyanaz a visszataszító sötétség uralkodott. Egy szó szökött ki a számon, mégis csak elhalóan...

"Miért...?"

És te mit tennél... ha mindeneste ezzel álmodnál...?