valahogy.

semmi se akar mostanában összejönni.

egy elrontott matek témazáró, egy félre sikerült hajvágás vagy egy rossz megjegyzés odavághat akár egy egész napra. 

De semmi sem örök, majd kisüt a nap, egyszer csak... most viszont depi blogot vezetek. és jólesik, bárki bármit mond.

Hű leszek magamhoz.; megint megakarok halni. Mint úgy minden sikertelen próbálkozásom alkalmával, főleg hogy a kollégium egyik hátulütője hogy a problémák elöl nem tudsz elmenekülni. mennyivel könnyebb volt akkoriban. Bárhova menekülhettem a problémák elől, közeli játszótér, a szomszéd bff vagy a meleg kád nyugalmába. Aztán persze minden ment a maga útján, minden elmúlt mire visszatértem a kiindulási ponthoz. Ezek között a falak között viszont nem felejtenek, újra és újra feljönnek ugyanazok a szemet szúró hibák, és ha nem jön össze a menekülés, még elbújni sincs alkalma az embernek. Kötöttségek vannak és szabályok, és hiába vagyok elhíresedve lázadó életszínvonalamról kicsit megkellett húznom magam. Pfuj..
Matek témazárok szoba se jöhetnek, elvesztettem a reményét afelől hogy pótvizsga mentes nyaram legyen. Erről persze én is tehetek, de ami nem megy azzal nem tudok sok mindent kezdeni, a köcsög tanár is persze hozzájárul, kezd hiányozni Kata néni "megadom azt a rohadt 2 pontot" felfogása...
De ezzel meg kell tanulni felnőni, és élni. Csak az a baj hogy szép lassan megreked a kitartásom, kezdem elveszíteni a türelmem, hol van a napsugaram.?! 

Hm... Fehérvártól számítva 155 forintra van. Túl messze... Kis borzalom, de azért még van ami dobogtatja ezt az elég félresikerült szívet. Meg akadályozza az esetleges véletlendirekt balesetektől. Meg az is hogy eldugdosom magam elöl a pengéim. hörcsög memória. De legalább vigyázok magamra más helyett is.

Rám talált a Boldogság. Május 28. Számon van tartva a nagy nap. ami igazából 27, a nagy hódolás napja.(:  Hehe, te Bolond. Eskü fogom magam, bekattanok és Út a vadonba módin felkapom és vissza se nézek.


Jah, amúgy beteg vagyok. leszek.. voltam.? Agyilag biztos, de arcüleg gyulladást kaptam, meg asszem meg is fáztam mivel úgy nézek ki mint egy zombi; nyitott szájjal és könnyező szemmel meredek a képernyőre. És úgyérzem hogy  A JOBB arcom kezd életre kelni, és eldöntötte hogy ő neki én nem kellek. Borzalmas, persze olyan szinten állok hogy ez ellen nem nagyon fogok tenni bármit is. Érzem már hogy reggel bazdmegozva fogok kelni a tükör elött. Ilyen ezaz ember.. ostoba állat.