videoblog.

elhitted.!

Van időm végre. Viszont a videó blogot képtelen vagyok megvalosítani mivel van időm blogolni, és azért van időm blogolni mivel csütörtök reggel hazaküldtek torokfájással és 38,5-ös lázzal. Reggelre az egész pereputty tudott róla, egymás után hívott apám, nevelőfater és anyu.♥

Rengeteg hetet kihagytam. És sajnálom, nekem is nehéz lépést tartanom magammal. Úgyhogy most nagyon gyorsan összekörmölök egy hetet nektek.

Kezdjük mondjuk szombattal, említésre méltó nap volt.

Bencével felutaztunk Pestre, végül nem a con miatt. Eredetileg is apához mentünk, de felmerült a con ötlete, amit elvetettem, nem volt kedvem ölni khmkhm.
Szóval 4 helyett 2 átszállással megoldva, sok nevetéssel, pisztácia zabálással feljutottunk Kecskemétre. Elárulom én 9-kor keltem a 11-es buszhoz és 3-ra értünk fel, para mi.?
Aztán elmentünk ebédelni, meg shoppingolni, Kecskeméten egy amolyan látvány cukrászdához hasonlító kis édesség bolt van, na meg nekem kellett egy pulcsi és cicát is meg ajándékoztam egy Fullcap-el.♥

Este pedig megpróbáltuk újra rakni a gépem, képeket néztünk és a szokásos bárány farkas szindróma... imádlak.♥  (a bárány farkas szindrómáról annyit hogy rosszalkodik - nyomokban bököd, csikiz, gonoszkodik, harap, karmol, megnyal és összekócolja a hajam. Borzalmas.!♥♥)
És éjfélkor elaludt...unk volna. ha nem szól fél 1-kor mikor már hullakoma van nálam hogy amúgy nem tud aludni. Tehát az alvást átraktuk hajnali 3-ra.

És természetesen reggel se bírt nyugton maradni, úgyhogy 11-kor már ébren voltam mint a mosott szar, mert ha egy percre is lehunytam a szemem neki állt csikizni. fuu.♥
szívecske-szívecske hátán. A lényeg, észhez tértünk, felöltöztünk és átmentünk egy étterembe, megebédeltünk majd vissza fuvaroztak minket először Kálozra, összepakoltunk cicának és vissza vittek minket Kolibe.:) Jó volt a hétvége.♥

A hétfő. hát szakmai.
mivel köcsög a tanár, nem lehet úgye fülesről SE zenét hallgatni, kivételesen ő hozott zenét és 8 stílusra kellett 8 képet rajzolni, vicces volt és érdekes. Nem volt olyan rossz.:) Sőt... Legjobb szakmai volt talán eddig.
A nap végén pedig úgy döntöttünk hogy Athinának adunk még egy esélyt, mivel a con alkalmával... durván szólva kicsit elkurvult. Nem kürtölöm világgá miket csinált, de ez az egyik ok miért nem iszom ismeretlen társaságban, bármi kitelik az ilyenektől. Persze nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, de kissé szánalmas dolgokat csinált. De ez egy utolsó utáni utolsó esély.: ) a jó szívünk Zselykével...
A Hétfő nagyjából ennyi. Hello Kedd.!

Unalmasabbnál unalmasabb, semmi nem volt suliba, szenvedés. És annál rosszabb is volt. Nem elég hogy Bence napok, sőt hetek(!) óta rosszul volt, fájt a feje meg minden. Kint ülök folyosón, várva hogy kijöjjön a szobájából este felé egy hatalmas kinővés féleség volt a kézfején.. Persze kisebb sokkot kaptam, meg aggodó rohamot és rákérdeztem mitörtént. Fekvőzött, a kövön, megcsúszott és a kezére esett. azonnal mentünk Kata nénihez, aki persze hazaküldte.. Nem akartam, de én is inkább hazaküldtem volna röntgenre. Szóval összepakoltunk és szerencsére az utolsó 20:38-as előtt történt az eset, szóval kikísértük Petyával Bencét a buszmegállóba..: \ és elment, szóval nem volt elég hogy eszméletlenül aggódtam, és hiányzott az hogy valaki átöleljen elalváskor, ám az útobbi tényt enyhítette az hogy tudtam hogy ott van tőlem alig 11 szobára, most az se nyugtatott meg. Szóval ja..

Szerda.

Valahogy ez a nap hosszabbnak tűnt mint az előző 2, pedig csak 6 órám volt és még lassabban telt...
Főleg hogy kissé hányingerem volt, így nem mentem be utolsó két infóra. Inkább hintáztam, gondoltam jobban leszek, hát jobban is lettem valamennyire.. de beiktattam egy alvást is.: ami nem volt hosszú életű, dörömböltek az ajtón, én pedig örömömben leestem az ágyról...♥ visszajött és semmi baja nem volt.
Tehát nagyon jó kedvem volt, addig amíg vissza nem jött Rebi inforol és mondta hogy Isti nyomorékoskodott.. -.- agyfasz hogy ennyi balhé után nem képes befogni.. ja.

Ömm igen, amit az elöző hetekről tudni kell hogy hétfőn olyan szinten falra másztam Istitől hogy nekem jött a fal, na meg egy cigit elszívtam mielőtt megütöttem volna. Így lenyugodtam... Igen, tudom hogy úgy volt jóba vagyunk vagy mi az isten. De azóta hogy első hetekben volt egy érdekes beszélgetésünk, mikor mindketten elkezdtünk beszélgetni arról hogy azthiszik hogy szerelmesek vagyunk egymásba (na az élénk fantáziájuak..) és így mondtam hogy Tényleg nem néz ki rosszul. (csak nézett, számomra akkor helyes egy srác ha belül is szép.. felőlem lehet akár 8 kockája is valakinek ha egy tahó.: D) Azóta folyamatosan az agyamra ment... Ilyen érdekes 'megakarom nyalni a hajad' 'Szájúri te nagyon rossz gyerek vagy.' stb. elviselhető volt. addig amíg Bencével össze nem hozott a sors aztán a gépemről írogatott neki, a telefonomról sms-t akart neki küldeni, folyton ha ki pc-zett az egyik tanár még pluszba helyeselt neki, és a VEZETÉKNEVEMEN HÍVOTT amit rühellek...
Túl ment nálam azon a határon hogy már úgy felbasszam magam az egészen hogy befeszüljenek az izmaim, szoktak. Vannak szavak, amikre tudat alatt úgy reagál a testem hogy megfeszülök, ez általában a kezemen figyelhető meg, amikor az ujjaim összevissza állnak és remegnek úgy megfeszítem őket akaratlanul.. Ilyen szó sok van, na meg esemény is. Mint ez, mikor megütnék valakit, csak az a baj nem vagyok olyan...
Azt tényleg nagyon kikell érdemelni hogy én verekedjek. Nagyon ritka amikor úgy elborul az agyam igazán, ilyen volt pl amikor Remi közölte hogy kidobta a nyakláncom, amikor piszkálták Roxit és neki rontottam Attilának. Na meg a többi érdekes eset, de tényleg elég jól tűröm az ilyeneket.
Viszont mint említettem volt a falba verős eset múlthét hétfőn, és ez nem tetszett Bencének és elbeszélgetett Istivel. Kétszer is. ~

És éreztem hogy megint balhé lesz a kis parodizálásukból. de ezekkel már úgy vagyok hogy kicsit kellemetlen, mert nem szeretem ha azthiszik nem tudom megoldani a problémáim vagy csak segítenek. nem szoktam hozzá..
Na mindegy... lesz ami lesz alapon túlléptem ezen is. Viszont tankör után is találkoztunk cicával és hirtelen végig futott rajtam valami.. leültem dohányzó előtt a padon, és bekönnyeztem úgy elkezdtek fájni a végtagjaim.. eszméletlenül szúrt mindenem, de nem törődtem vele, azt hittem megint csak éhes vagyok és azért érzem magam szarul, úgyhogy Bencéből kibújt az aggódó kisfiú (nyuuu.) és azonnal szerzett valami kaját nekem. (mert az idióta anyám adott egy 10-est két hétre, plusz ebből mentem fel kecskemétre ami majdnem egy kétezer, plusz még osztály pénz ami 3000 stb. szóval kajára már nem nagyon volt pénzem.)
Ettem... de nem lett jobb, ugyanúgy szédültem és rázott a hideg, és fájt mindenem. Már akkor tudtam hogy lázam lesz, és persze Drágám is rájött egy jól írányzott homlokpusziból 'úristen cica forró a fejed.'
Nem volt mit titkolni, Kata néni és elő a lázmérő. Hőemelkedés. Úgyhogy beparancsoltak a szobába.. 7-kor... hogy aludjak.. MI A FASZ.?! 7-kor aludni na perszeeee és most jött vissza Bence én meg aludjak lópikulát.! De Zselykéék nem engedtek ki, pedig próbálkoztam, kajak leírhatatlanul visította velük, még a folyosón is hallották ahogy azért hisztizek hogy neeeem akarooom. na meg másfél órát morogtam. vicces volt hehe. c:

Csütörtök.

Vagyis annyira nem volt vicces, nagyon szarul voltam, plusz hajnalban bejött Kata néni, addigra a torkom is fájt és a hangom ömm.. át ment rekedt kismacskába. megmértük a lázam, 38,2. Hazaküldtek. Szóval nagy szájhúzással, de hazajöttem 11-re itthon voltam és azóta semmi. Pechemre kifogtam azt hogy mama átjött anyunak segíteni a ház körül és folyamatosan bombáz a hülyeségeivel... megőrülök tőle. főleg hogy ma is megríkatott egy gyomorba verő témájával. nagyonjó.. idióta feje hogy nem látja hogy mikor elég... és csak mondja és mondja. Szóval elegem van, annyira hogy amint megbírta szólalni a sírástól felhívtam Bencét.

- Szia cica.

- Szia kicsim.. mitcsinálsz.?

- filmezünk Artyval.

- ohh akkor nem zavarok.. majd visszahívlak.

- nem kell.. mi a baj.?

- mi..? milenne.?

- fura a hangod.

- de..de semmi.

- hallom, na szóval mond szépen..

- de... miért ismersz ennyire...?

És a hangomból leveszi ha valami van, azthiszem megtaláltam azt az embert aki jobban ismer saját magamnál..:)♥

És amint végre megnyugodtam attól hogy hallom a hangját eldöntöttem hogy ma megyek is hozzá, ha engednek ha nem. Leszarom.. nem akarok itt lenni, utálom ezt a helyet. 

Ja és a fotóim mostantól megtalálhatjátok itt..: sayuristhouse.tumblr.com

és a kép közepére teszem a link címet, a képről levágos gecik miatt. ezt vágd le biccs.;)

Szóval ja, fejleményekkel majd jelentkezem. csááh csicskák.!♥