Kitöltöttem a 30 day challenge tegnapi kiadását. -5 kívánságod.- S utolsónak beírtam a 'true love'-ot. Mert miért ne. Mert már hiányzik hogy szeretnek. Nem mintha nem szeretnének. De kéne valami elfoglaltság a hétvégékre. Meg hát akinek van valakije tudja.:DD És nekem is volt sok 'valakim'. Akár mennyire hihetetlen. (: De az elmúlt időkben valahogy nem érzem igazinak a kapcsolatokat. Shiroval volt az utolsó igazi nagy szerelem mikor nem vertem a fejem a párnába hogy 'biztos kell ez nekem.?!' De ő volt az utolsó kártyám. Azóta csak tologatom a lapokat. Aztán ahogy esik. Mert azóta a nyár óta én már nem tudok élni se meghalni.(: Valahogy így..
Szóval mint említettem. Unalomba voltam egyik reggel. -Mert beteg vagyok. és itthon nyomom a szivacsot.- és rég bökte a csőröm egy -a sok közül.- olyan ismerősöm aki random jelölt. Lány volt. De még milyen lány. Mesi kettő. (: Kölyök version. Egyik 'jóreggelt.' kiírása alá oda is firkantottam csak az unalom végett hogy 'nekedis.' és persze rámírt. És végre ki is derült ki ő. Petra. Nagyon kedves lány volt. Nálam úgy 2 évvel fiatalabb. És hát beszélgetni kezdtünk. Akadt egy ilyen kérdés tőle hogy 'van nálad esélyem.?' és tudni illik nem vagyok válogatós. Sőt. örülök ha valaki eltűri a pofámat.:DD Úgyhogy. Yes sir.
És nagyon örültem hogy végre. Ember. Élek. :|
De már előre fogtam a fejem. Mert tudtam mi lesz. Remi. És nem tudom mostanában mi van vele. De bekattant. Levettem a kapcsolatot Tetsuval és a lány robbant. Elkezdte oltani Petrát hogy takarodjon az életemből. Hogy megveri ha nem száll le rólam. És tudod milyen mikor két szék közé kerülsz . . . Egyiket se szólhatod le. : D Aztán csak ülsz mint a galamb az emeletes tetején 'kire szarjak' dilemmával. De végül csak a fontosabb dolog mellett döntöttem. És remit választottam. Ki könyörögtem anyutól a mobilját aki röhögve nyújtotta át.
'- Mit tudsz neki mondani amivel így megbántod.?'
Ő csak röhög röhög hogy egyik percben még fellegekben járok a másikban meg egy angyal rúg seggbe.. :DD De a részemről már nem annyira vicces.:) Szóval. Felhívtam és valószínüleg életem legnagyobb hülyeségét csináltam. Letiltottam Petrát. De megtartottam egy pótolhatatlan kincset. Életemben most hallottam másodjára sírógörcsöt kapni remit. Borzalmasan esett. Főleg annak a tudatában hogy miattam csinálja. Alex büszke rám. A hallottakból azt mondta végre kezdem elhajítani a mankóm amivel eddig jártam. Hisz eddig álltam-álltam úgy ahogy. De lassan mankó nélkül is tudok járni. Majdnem fél évig csak azzal jártam .. vártam. vártam hogy Ő a karjaiba vegyen és vigyen engem. De feladtam. Semmit nem értem el fél év alatt. Csak toporzékoltam egy helyben. Mostmár végre rájöttem hogy neki van valakije. És nem tudok kettőjük közé állni. (: Szóval. Fogjuk rá. Járok a saját lábamon.:D
És újra leülök az öreg kopott buszmegállóba. Kezemben egyetlen poggyászommal.: A szívemmel. És várom a következő buszt. Vagy esetleg a fehér lovast.;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése